Az ezüst neve eredetének több “szála” is van, a latin argentum (Ag) valószínű a görög argyros (ezüst) szóból származik, angol neve a silver pedig az óangol seolfor/siolfor mára elfeledett jelentésű szóból ered. Argentína is az ezüstről (argentum) kapta a nevét a 16. században, mivel már az inkák által is művelt ezüstbányák vannak a területén. Az ezüstöt már több ezer éve bányásszák, az ókori Egyiptomban egy időben értékesebb volt az aranynál is. Ezüst tartalmú ásványokból is nyernek ki jelentős mennyiségű ezüstöt, de a termésezüst az amely tisztán ezüst, bár időnként tartalmaz kisebb mennyiségű aranyat, rezet, higanyt stb. Ha a termésarany ezüsttartalma a 20%-ot meghaladja azt elektrumnak nevezzük. Hidrotermális telérekben, érctelepek oxidációs zónájában található. Kristályai (oktaéder, kocka) ritkák, többnyire tömeges szórt, fészkes, fürtös, szálas, drótos, dendrites, toll,-haj,-páfrányszerű, vagy lemezkés, pikkelyes megjelenésű. A felszínre kerülve csillogó fémes ezüstös színű, majd viszonylag hamar szulfidréteg keletkezik a felületén amelytől szürkésre, sárgásra, feketére színeződik. Vékony részein kékesen áttetsző lehet. Előnyös tulajdonságai miatt (jó elektromos és hővezető, erős fényvisszaverő képesség, baktériumölő hatás stb.) sok helyen alkalmazzák az iparban és természetesen ékszerek és dísztárgyak is készülnek belőle. Klasszikus és jórészt kimerült Európai lelőhelyei Spanyolország (Katalónia), Németország (Freiberg), Cseh Köztársaság (Príbram), Norvégia (Kongsberg), és nem utolsósorban a történelmi Magyarországi Selmecbánya (ma Banská Stiavnica, Szlovákia) mellet bányásszák még többek között Mexikóban, Kanadában, Bolíviában stb.